Egyszer
unalmamban rajzolgattam és ennek a képnek a vázlatát sikerült papírra vetnem. A
teremburáját, mondtam, ezt muszáj lesz megfestenem. Mivel ecsetet nem tudok
fogni, csak ceruzát, így inkább digitálisan festettem meg a jó öreg photoshop
segítségével. Hogy miért ilyen hosszú a kép? Magam sem tudom, talán hogy ketté
lehessen osztani, külön-külön is teljes értékű kép lehessen, meg egyben is.
Persze ez csak belemagyarázás. Így esett jól, azért lett ilyen.
Mit látunk a
képen? Egy férfi áll ásóval egy sír felett és a távolba mereng. Izgalmas
hallgatni a találgatásokat, hogy kit áshatott el. Hallottam olyat, hogy az
emberiség utolsó párjának az egyike halt meg. Vagy azt, hogy a kép egy tönkre
ment barátságra utal. De mindközül a kedvencem és számomra a legszomorúbb, hogy
a férfi a kutyáját temeti el.
Aztán ott a
nap kérdésre. Éppen megy le, vagy éppen jön fel? Az ember automatikusan arra
gondol, hogy megy le, a gyászhoz mi más párosulna, ha nem a naplemente. Na,
ugye, ezért más az én napom, az enyém éppen jön fel, így utalva rá, most hogy
eltemettünk valamit/valakit, egy új kor köszönt be. De nem nekem kellene ezeket
a szátokba rágnom, hanem magatoktól rájönni, hosszas merengés közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése