Lénárd László munkáiról röviden

Halál, gyász, magány, félelem, végtelen szomorúság. Csak így kapásból, amik eszembe jutnak. Egy levert alakot láthatunk harmonikával a kezében, mintha azért játszana, hogy beletörődjön a sorsásba. Elfogadja az örökös magányt, elhidegült lelkének végtelen bolyongását a szüntelen szenvedésben. Kétségbeesetten zenél a saját múltjának fájdalmairól, azért, hogy figyelmeztessen minket, nehogy elkövessük ugyan azt a hibát. És tudjátok mit? Én hallom ezt a zenét.

Nagyon ügyesen eltalálta a színeket, mennyivel boldogabb kép lehetett volna, ha mondjuk a meleg színekhez nyúl. Persze akkor nem születhetett volna meg ez a hideg keserűség, az pedig nagy kár lett volna. Csodálatos!

Egy szép emlékkép némi misztikummal megfűszerezve? Vagy egy baljóslatú jövőkép? Nekem a második gondolta jobban tetszik. Apa és fia együtt várják a világvégét, félniük nincs mitől, mert együtt vannak, szeretik egymást és boldogak. Ettől olyan szomorú a kép, hiányzik egy anya a képről. Mintha a gyerek és az apa azt várná, hogy végre beteljesüljön a sorsuk, és a túlvilágon végre egyesüljenek, hogy aztán soha többé ne legyen semmi gondjuk, hogy addig legyenek boldogak, amíg csak lehetséges.

            A homok az homok, van horizont, a vízen lehetne még mit dolgozni, de az is lehet direkt ilyen nyugodt. Az ég készül rájuk szakadni, esetleg borzalmas viharfelhők gyülekeznek. Nem tudom, nem is akarom, ettől a bizonytalanságtól pont olyan jó a kép, mint amilyen.

Sötét apokaliptikus világ, mégis tele van reménnyel, a kis kalóz esetlenül harcol, alig áll a lábán. Vele szemben a lény, aki könnyedén harcol, magabiztosan ál a lábán, ledönthetetlenül tartja magát. Még a kardja is erősebb. Én viszont hiszem, hogy a kis kalóz fog győzni, a negatív figura, pozitív szerepben feltüntetve. Tanulság: lehet rossz ember, lehet jó, képesek vállvetve harcolni a közös ellenség ellen. Na és hogy soha sem szabad feladni.

            Rozsdás szög felhasználása jó kis ötlet volt. Pláne a régi pénzérme, vagy az is lehet, hogy az egy kupak, amivel a holdat ábrázolta. Nem tudom direkt csillog-e a kép, de tökéletesen oda illik. A szögek, a pénz/kupak, a csillogás, teljesen más dimenziókba repít el.  Szép munka!

Még csak most jöttem rá, hogy ez a kép, nem is az, aminek eddig gondoltam. Most jöttem rá, hogy ez békés kis állatbarát alkotás. A kis maci vállán ott ücsörög egy papagáj. Én meg azt hittem, hogy az valamiféle galaktikus fegyver a kezében, ami leolvasztja a fejedet. Ha így tekintek a képre, akkor egy teljesen örült tekintetű macit látok. Ha viszont úgy, hogy a papagájt látom oda, akkor egy fáradt és szomorú tekintetű, de mégis boldog alakot.

Zöld háttér jó, passzol hozzá a lila és a kontúrok is nagyon tetszenek.

Összegezve: ügyes gyerek ez a Laci, szép munkákat végez, jól kihasználja a felület adottságait, jól bánik a színekkel, és úgy épít be idegen tárgyakat a képre, hogy észre sem vesszük, hogy ott van. Ez a gyerekes, horrorisztikus világ, amit ábrázol, az valami eszméletlen hihetetlen. (Amiből még nem láttatok mindent.) Több fantázia  van benne, és sokkal ügyesebb, mint azt gondolná magáról.

Képek forrása:

http://heti5kepregeny.blog.hu/2011/04/04/tomeny_adag

http://heti5kepregeny.blog.hu/2011/04/26/meg_nehany_kep_3