2012. november 9., péntek

Usagi Yojimbo


            
Ebben állatok szerepelnek, szóval ez biztos nem lehet jó. Legalábbis ezt gondoltam évekkel ezelőtt, amikor a kedves barátom, Laci, a kezembe nyomott egy kötetet. El is olvastam, ha jól emlékszem, de nem győzött meg.
            Jó pár év telt el, amikor láttam a tv-ben az Utolsó Szamuráj című filmet. Aztán meg is hozta a kedvemet, a szamurájkodáshoz. Azt mondtam: Laci adjál már egy Usagi kötetet! Azt elolvasva teljesen megváltozott az eddigi véleményem. (A 9. kötetről van most szó) Már rögtön a legelején egy gyönyörű történetet olvashattam. Stan Sakai  írta és rajzolta egyaránt. Fantasztikusan tud mesélni, gyönyörű gondolatai vannak és hihetetlen bölcs ember.
            A történet főhőse ugyebár, Usagi. Egy rónin, azaz úr nélkül maradt szamuráj. Kötetről kötetre békésen vándorol.  Így fut össze, egy szintén vándorpappal, aki arról mesél neki, hogy két féle zene létezik. Az, amit az emberek játszanak és az, amit a természet.

„A szél a természet lélegzet. Hangszerei a fák, völgyek és hegyek. A tenger hullámai úgy verik a sziklákat, mintha dobok lennének és a föld sóhajt a lábunk alatt. Néhány hang nyers és durva, míg mások lágyak és szelídek. Némelyik a füledbe rikolt és némelyik a távolba lengedez. De mind összhangban van a természet szimfóniájában. Ahhoz, hogy tényleg meghalld, először meg kell becsülnöd és így az emberek egyre kevésbé hallják a természet zenéjét.”

            Együtt táboroztak le, de reggelre a pap eltűnt. Később Usagi megtalálta a megsebzett tehetetlen testet. Usagi egyik ellensége támadta meg. A kardpárbajban persze Usagi kerekedett felül, de a pap haldoklott. Szenvedései közepette végre meghallhatta a természet zenéjét, és így boldogan léphetett át a másvilágra. A továbbiakban pedig, egy újabb ellenfél ellopja Usagi kardját. Annál nagyobb megaláztatás nem érhet egy szamurájt, mint hogy a két kardja, a diasója nélkül mutatkozik. A szamuráj lelke egyenlő a kardjának pengéjével. Így nagy izgalmak közepette vissza kellett szereznie azt. Aztán a továbbiakban még olvashattunk egy rendkívül szomorú szerelmi története, ami egy az egyben olyan volt, mint Guy Ritchie Swept Away című filmje. (Nem ugrik be a magyar címe.) Csak persze más környezetben. Mindemellett rengeteg tanulságos kis történetet olvashatunk még.  Itt egy példa:

Mese a vipera természetéről

„Egy hideg téli napon egy szegény paraszt (…) talált egy szinte fagyott kígyót a hegyi ösvényen. Megszánta és rongyos kabátjába bugyolálva gondosan hazavitte. Gyér kis tűz mellette felmelegítette és szegényes ételével táplálta.  Így fokozatosan növekedett az ereje, amíg végül a kígyó teljesen meggyógyult. Akkor a kígyó rátámadt és halálos mérgét mélyen a testébe fecskendezte. Miért? - kérdezte a földműves hitetlenkedve. Megmentettelek, a legjobbat adtam, amim csak volt. Így mutatod ki a háládat? -Miért vagy meglepve? –kérdezte a vipera. - Ilyen a természetem, tudtad, hogy ki vagyok, amikor megmentettél.”

            Ilyen a szamurájok kora, amikor még a tisztelet és a becsület számított valamit. Stan Sakai úgy írta meg a hétköznapi embereket, hogy tisztel mindenki mindenkit, és pontosan ebben van az erő. Ahogy megírja az emberek meglepődöttségét, amikor valaki becsapja másikat. A mai világban ez természetes, meg sem lepődünk rajta. De ez a kis naivitás teszi aranyossá Sakai karaktereit és a mesélési készségét, hiszen abban a világban, amit megalkotott, abban a tökéletes harmóniában, ami a történetiéből sugárzik, ott aztán tényleg senkinek semmi oka rosszat feltételezni a másikról. Rosszfiúk persze mindig is voltak, és így baj is adódik bőven, de Usagi mindig rendet rak.
            Nem is kellett sok idő, hogy kiolvassam a többi kötetet, tán egy vagy kettő maradt ki. Ezek után nem csodálom, hogy kisebb koromban nem igazán kedveltem, hiszen annyi életbölcsesség van bele szőve, annyi tanulság, hogy egy kis gyereknek lehet, hogy sok lenne. De aki ezt olvassa, rossz ember nem lehet. Teljesen megváltoztatta az életem. Arra tanított, hogy a hűség, a becsület és tisztelet a legfontosabbak. A szívünk és lelkünk békéjét a tiszta lelkiismerettel lehet elérni. Mert akink tiszta a lelkiismerete annak nincs mitől tartania az életben. 

Stan Sakai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése