Ha van valami, amit Istennek köszönhetek, akkor az biztos, hogy a Blue Beetle. Tán 2000, 2001 körül járt az idő, amikor mormonok csöngettek be hozzánk. Anyám elbeszélgetett velük érdekesnek találta őket, szóval nekem is úgy kellett csinálnom, mintha érdeklődnék irántuk. Eljárnom azokra a gyűléseikre. Ott ismerkedtünk meg egy csávóval, aki később kiment Amerikába. Amikor visszajött izgatottan vártan milyen képregényeket hoz majd. A Marvel megfertőzte a tudatomat elképzelni sem tudtam, hogy DC képregényt vegyek a kezembe.(borzalmas időszak volt.) Olyasmire vártam, hogy valami zúzos Uncanny X-men-t, Hulkot, Avengers-t hoz. Blue Beetle, Detective Comics, Hawk & Dove. Ezek voltak helyette. Nagy érdeklődéssel lapozgattam a BB-t valamilyen oknál fogva beleszerettem. (Bár a mai napig nem olvastam azt a sztorit, mindig szívesen lapozgatom.) Akkoriban mesélgettem Lacinak róla, aki később mutatta, hogy megölték. Ki az a Maxwell Lord? Miért csinálta? Nem tudtam. Akkor jött egy börze, amikor Peti vett egy JLI kötetet. Azt sem tudtam, hogy mi lehet. Hazafelé a vonaton olvasgatta, kérdeztem tőle, hogy miről szól? Azt mondta nekem úgysem fog tetszeni. HAH! Mára a legnagyobb kedvenc lett belőle. Olvasgattam, nézem, mi ez? Ez ilyen vicces dolog? Mikori ez? 80-as évek vége felé. Akkoriban ilyen? Bwahahazi jó. Fantasztikus. Beetle meg Booster barátsága, az a humor, teljesen magamra ismertem. Nagyon jó volt ilyen helyzetekben látni őket, sokkal, de sokkal életszerűbb volt. Mármint itt gondolok mindenkire. Komolyság és vicceskedés keveredése. Pont, mint a való a való világ. (El sem hiszem, hogy leírtam.) De igen, ilyen az élet. Dráma és komédia. Kevin Maguire rajzai meg egy külön történet, fél éven keresztül lehetne beszélni a fantasztikusabbnál fantasztikusabb rajzairól. Legemlékezetesebb pillanatok természetesen a legeslegelső Bwahah, vagy amikor civilben elutaztak Bialya-ba, vagy amikor ellopták Max összes pénzét és kaszinót nyitottak Kooeykooeykooey szigetén. Superbuddies korszak. Amikor Booster visszament az időben, hogy megmentse Beetle-t. Aztán megváltozott a jelen, Ted meg feláldozta magát, amikor Booster visszament Ted temetésére beszélni. Ezek szomorúak sajnos, de rengeteg örömteli pillanat volt, sokáig lehetne sorolni. Kár érte, én mondom nagy kár… Régebben sokat gondolkoztam, hogy vajon ki a kedvenc szuperhősöm. Nem tudtam volna megmondani, de ma már nem kérdés, Blue Beetle. Hát persze, nem is én lennék, ha nem egy halott szuperhős lenne a kedvencem.
Haragszom is Geoff Johns-ra, amiért kicsinálta nekem az Omac project mini felvezetőjében. Csak azért, hogy aztán behozhasson egy újabb, modernebb, inkább gyerekeknek szóló Blue Beetle-t. Aki még csak nem is vicces! Nem szeretem. Aztán Geoff útnak indított egy Booster Gold sorozatot, amiben félreérthetetlen utalást tett arra, hogy Ted barátom visszatért a halálból. Viszont ott is hagyta a sorozatot, átadva a staféta botot Dan Jurgens-nek, aki szintén szép munkát végzett, de le sem tojta Ted visszatérését. Ahogy mások sem használták ki a lehetőséget. Így szegény Beetle a feledésbe merült. Akkor pedig már minden reményem elszállt, amikor a DC bejelentette, hogy újra indítja az univerzumát. A kis Jemie Reyes lett az alapértelmezett Beetle.
Remény mindig is élt bennem, és hála Grant Morrison bácsinak, viszont láthatom Ted-et. Készül valamivel, elég lassan ugyan, sokat kell még rá várni, de alig várom már, hogy viszontláthassam a kedvenc szuperhősöm, új kalandokba keveredhet. Bebizonyította már, hogy tud ő vicces is lenni. Remélem a Booster-Beetle barátság újra a régi lesz. De erre sok esélyt sajnos nem látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése